A magyar társadalom úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett óvodás.
Befektetők tüntetnek a teljes kártalanításért. Befektetők, akiknek normális esetben nem járna egy fillér sem, de megszavaznak nekik kártalanítást az eredetileg egyáltalán szóba jöhető 6 millió forint helyett 30 millió forintig. Befektetők, akik a nagyobb hozam reményében nagyobb kockázatot vállaltak, és akik ma úgy lesznek kártalanítva, mintha bankbetétet buktak volna el. Holott a bankbetétek tulajdonosait sem kártalanítják, ha a piacinál magasabb kamatról szól a betéti szerződés.
Felelősséget nem vállalunk a döntéseinkért. Nem gondolkozunk előre. Nem cselekszünk tudatosan. Mint az óvodások. Mának élünk. Ha nyertünk jó, ha nem nyertünk, akkor fizessen más.
A baj az, hogy nem csak a pénzügyeinkkel kapcsolatban gondolkodunk így, hanem így gondolkodunk. Megint más kérdés, hogy ki állná a cechet, ha valóban _mindenki_ így gondolkodna?
A
Randstad márciusban publikált felmérése a társadalmi gondolkodás egészen más szegletét vizsgálta nemzetközi viszonylatban, Magyarország vonatkozásában pontosan ugyanilyen - szégyenteljes - eredménnyel.
A kutatás arra irányult, hogyan látják és mennyire tudatosan alakítják a jövőjüket a munkavállalók. Például, szerintük, hogyan változik a születéskor várható élettartam (ma
Magyarországon a nőknél 79, a férfiaknál 72 év).
A növekvő élettartammal és a fenntarthatatlan nyugdíjrendszerrel a magyarok közel 60%-a tisztában van: nem gondolják, hogy ők is a jelenleg érvényben lévő szabályok szerint mennek majd nyugdíjba, hanem a korhatár kitolódására számítanak.
Ennek ellenére, a megkérdezett magyarok 70%-a a jövedelmének mindössze maximum 5%-át takarítja meg nyugdíj célokra, és további 22%-uk 10%-ot. A legalacsonyabb megtakarítási hajlandóság a magyaroké az egész kutatásban.
Mielőtt nagyon beleélnénk magunkat az önsajnálatba, miszerint az alacsony megtakarítási ráta az alacsony jövedelmekkel függ össze, nézzük meg ugyanezt az ábrát az Európán kívüli országok adataival. A megtakarítási hajlandóság nem a jövedelemtől, hanem a megtakarító elhatározásától függ.
A
65 éves korban várható hátralévő élettartam Magyarországon a férfiaknál 14, a nőknél 18 év. Ami azt jelenti, hogy a ledolgozott évek felét-harmadát kell finanszírozni valamiből. Ez a szám egyre nő minden évben.
A magyarok mindössze 34%-a gondolja úgy, hogy saját felelőssége előtakarékoskodni a nyugdíjas évekre. Ez a legalacsonyabb arány, nem csak az ábrán bemutatott európai országok, hanem a nemzetközi kutatás összes résztvevője között.
A kutatás kérdésekkel rávezette a válaszadókat, hogy akkor maradhatnak foglalkoztathatók idősebb korukban is, ha folyamatosan frissítik a tudásukat, fejlesztik magukat, követik a trendeket. Ismét a magyarok gondolták legalacsonyabb arányban, hogy ez saját felelősségük lenne.
A kutatás egyetlen országában, nálunk, 50% alatti a munkahelyükkel elégedettek aránya.
A megkérdezett 53%-nyi elégedetlennek mindössze a negyede keres aktívan munkát. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy nálunk a legmagasabb a passzívan álláskeresők aránya, akik ha akad valami, arra nyitottak lennének (64%).
Látnunk kell: a munkaerőpiacon mutatott magatartás pontos lenyomata a megmentettek társadalmának.