2015. április 13., hétfő

Megmentettek társadalma

A magyar társadalom úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett óvodás. Befektetők tüntetnek a teljes kártalanításért. Befektetők, akiknek normális esetben nem járna egy fillér sem, de megszavaznak nekik kártalanítást az eredetileg egyáltalán szóba jöhető 6 millió forint helyett 30 millió forintig. Befektetők, akik a nagyobb hozam reményében nagyobb kockázatot vállaltak, és akik ma úgy lesznek kártalanítva, mintha bankbetétet buktak volna el. Holott a bankbetétek tulajdonosait sem kártalanítják, ha a piacinál magasabb kamatról szól a betéti szerződés.

Felelősséget nem vállalunk a döntéseinkért. Nem gondolkozunk előre. Nem cselekszünk tudatosan. Mint az óvodások. Mának élünk. Ha nyertünk jó, ha nem nyertünk, akkor fizessen más.

A baj az, hogy nem csak a pénzügyeinkkel kapcsolatban gondolkodunk így, hanem így gondolkodunk. Megint más kérdés, hogy ki állná a cechet, ha valóban _mindenki_ így gondolkodna?

A Randstad márciusban publikált felmérése a társadalmi gondolkodás egészen más szegletét vizsgálta nemzetközi viszonylatban, Magyarország vonatkozásában pontosan ugyanilyen - szégyenteljes - eredménnyel.

A kutatás arra irányult, hogyan látják és mennyire tudatosan alakítják a jövőjüket a munkavállalók. Például, szerintük, hogyan változik a születéskor várható élettartam (ma Magyarországon a nőknél 79, a férfiaknál 72 év).


A növekvő élettartammal és a fenntarthatatlan nyugdíjrendszerrel a magyarok közel 60%-a tisztában van: nem gondolják, hogy ők is a jelenleg érvényben lévő szabályok szerint mennek majd nyugdíjba, hanem a korhatár kitolódására számítanak.


Ennek ellenére, a megkérdezett magyarok 70%-a a jövedelmének mindössze maximum 5%-át takarítja meg nyugdíj célokra, és további 22%-uk 10%-ot. A legalacsonyabb megtakarítási hajlandóság a magyaroké az egész kutatásban.


Mielőtt nagyon beleélnénk magunkat az önsajnálatba, miszerint az alacsony megtakarítási ráta az alacsony jövedelmekkel függ össze, nézzük meg ugyanezt az ábrát az Európán kívüli országok adataival. A megtakarítási hajlandóság nem a jövedelemtől, hanem a megtakarító elhatározásától függ.


A 65 éves korban várható hátralévő élettartam Magyarországon a férfiaknál 14, a nőknél 18 év. Ami azt jelenti, hogy a ledolgozott évek felét-harmadát kell finanszírozni valamiből. Ez a szám egyre nő minden évben.

A magyarok mindössze 34%-a gondolja úgy, hogy saját felelőssége előtakarékoskodni a nyugdíjas évekre. Ez a legalacsonyabb arány, nem csak az ábrán bemutatott európai országok, hanem a nemzetközi kutatás összes résztvevője között.


A kutatás kérdésekkel rávezette a válaszadókat, hogy akkor maradhatnak foglalkoztathatók idősebb korukban is, ha folyamatosan frissítik a tudásukat, fejlesztik magukat, követik a trendeket. Ismét a magyarok gondolták legalacsonyabb arányban, hogy ez saját felelősségük lenne.


A kutatás egyetlen országában, nálunk, 50% alatti a munkahelyükkel elégedettek aránya.


A megkérdezett 53%-nyi elégedetlennek mindössze a negyede keres aktívan munkát. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy nálunk a legmagasabb a passzívan álláskeresők aránya, akik ha akad valami, arra nyitottak lennének (64%).


Látnunk kell: a munkaerőpiacon mutatott magatartás pontos lenyomata a megmentettek társadalmának.

3 megjegyzés:

  1. Egy lehetséges megoldás: általános iskolában, osztályfőnöki órákon beszélni erről.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szocializáció legfontosabb állomása nem az iskola, hanem a család! Elmondták az iskolában azt is, hogy ha nem tanulsz, akkor kevesebb lehetőséged lesz, kevesebb fizuért kell dupla annyit gürizned, mégis a diplomások aránya nálunk az egyik legalacsonyabb az EU-ban... Pedig ingyér tanulhatunk (tanulhatnának)...

      Törlés
    2. Vajon azzal hányan értnének egyet, hogy felelősségteljes gondolkodásra való nevelés elsősorban a család felelőssége, és nem az iskoláé?

      Törlés