2014. december 17., szerda

Létezik-e cél, amely szentesíthetné a kínzást?

Az év legcinikusabb közvélemény-kutatása következik emberek kínzásáról, a kínzással megszerzett információk hasznosításáról (amennyiben valaki más szerezte meg őket), elfogadhatónak tartott kínzási technikákról, és arról, hogy az USA tekintélyének az ártott, hogy nyilvánosságra hozták - nem pedig az, hogy végrehajtották ezeket a kínzásokat.

A nemrégiben nyilvánosságra CIA jelentés szerint, az amerikai titkosszolgálat törvénytelen eszközöket alkalmazva kínzási technikákat alkalmazott 119 fogvatartott titkos börtönökben zajló vallatása során.

A YouGov felméréseket készített a témában Amerikában és az Egyesült Királyságban. A kutatás érdekes egyrészt abból a szempontból, hogy látszik, Amerika is mennyire polarizált politikailag. A demokraták élesen elutasítók a CIA intézkedéseivel szemben (a program illegális volt, a probléma legális eszközökkel is kezelhető lett volna, a kínzás nem elfogadható, stb.), a republikánusok pedig teljes mellszélességgel támogatják. Másrészt annak is megvan a maga bája, amikor látjuk összehasonlítva annak az országnak a reakcióját, akit a támadás ténylegesen ért (USA), azzal, akit nem (Egyesült Királyság).


Az USA-ban a megkérdezettek 65%-a szerint igenis indokolt lehet kínzási technikák alkalmazása azokkal a terrorizmussal gyanúsított személyekkel szemben, akik tudhatnak valamit az esetleges következő, USA elleni támadással kapcsolatban.


Az Egyesült Királyságban már csak 34% szerint létezhetnek egyáltalán olyan körülmények, amelyek igazolhatják a kínzás alkalmazását, de ha valaki más már megszerezte kínzással az információt, akkor a brit titkosszolgálat jó szívvel építhet rá 47% szerint. Csak a mi pici kezünk maradjon tiszta, ez a fontos!


Az amerikaiak mindössze 21%-a gondolja, hogy a CIA eljárásmódja legális volt, de 24% elfogadhatónak tartja, hogy a CIA illegális eszközökhöz is forduljon szükség esetén. Kíváncsi vagyok, mit gondolnának, ha rajtuk kísérletezne a CIA. Utólag, mondjuk, beismernék, hogy eredménytelenül.


Bizonyos kínzási technikák elfogadhatóbbak az amerikaiak szerint, mint mások. Például kipróbáltatnám néhánnyal az alvásmegvonást 180 órán keresztül - szerintem ezek arra gondolnak, hogy olyan, mint átbulizni az éjszakát.

A kutatáshoz írt egyik komment így szólt: "Örömmel tölt el, hogy azok az emberek, akik másokat a végbelükön keresztül táplálnak, a mi oldalunkon állnak. Nagyon kínos lenne a perverz szadisták oldalán állni."


Érdekes módon, a feketék körében a leggyakoribb (14%) a nézet, miszerint a jelentés napvilágra kerülő részletei javították az USA imidzsét (az összes többi szegmentálás szerint nincsenek nagy különbségek). A kérdezettek fele szerint inkább rontották.


De az igazán szép, a pont az i-n, ez az ábra. Mégis mi rontotta az USA megítélést? Az, hogy embereket kínoz kormányzati felhatalmazással? Egy frászt: az, hogy elismeri!

És most a nagy kérdés felétek: Szerintetek, létezhet-e olyan cél, amely szentesítené a kínzást, mint eszközt?


Létezhet-e olyan cél vagy körülmény, amely szentesíti a kínzási technikák alkalmazását, mint eszközt?
Igen, biztosan.
Nagyon ritkán előfordulhat.
Kizárt dolog. Embereket nem kínzunk.
Poll Maker

2014. december 16., kedd

Karácsonyi készülődés: várod? utálod?

A YouGov brit közvélemény-kutató rendszeresen indít 7 EU tagország polgárainak aktuális lelkiállapotára kiterjedő felméréseket, és rendre azt találja, hogy Franciaország negatív irányban kilóg a sorból. Mintha mindent sötétebben látnának, mint a többi ország. Legutóbbi kutatásuk például annak a nagy jelentőségű társadalmi problémának igyekezett a mélyére ásni, hogy vajon az emberek várják-e már az idei karácsonyt. Azt találták, hogy mindenütt várják, kivéve Franciaországban.


A kutatás összes többi kérdésére a franciák ugyanolyan választ adtak, mint mindenki más. Kivéve még egyet. Arra a kérdésre, hogy "mit találsz izgalmasnak a karácsonyban?" minden más országban 22-33% közötti arányban jelölték meg azt a választ, hogy "lesz végre némi időm távol a munkától". A franciáknak csak 6%-a...

De hagyjuk is a franciákat! Kit érdekel, hogy várják-e a karácsonyt?

A kérdés most az, hogy TI várjátok-e?

Már várom az idei karácsonyt.
Egyetértek
Nem értek egyet
Poll Maker

2014. december 14., vasárnap

A jótékonykodás nem pénzkérdés: Mianmar vezeti a világranglistát!

Nincs az a bugyuta amerikai film, amiben ne lenne egy gazdag feleség, aki fontosságának tudatában kótyavety... izé, bocsánat, jótékonykodja férje vagyonát mindenféle rongyrázós, csili-vili társasági eseményeken. Ekkora társadalmi nyomás mellett nem is meglepő, hogy az USA szerezte meg holtversenyben az első helyet a Charities Aid Foundation 2013. évi jótékonykodási ranglistáján.

A jótékonykodási index három adakozó magatartást mér: a kérdezett ad-e pénzbeli adományt, végez-e önkéntes munkát, illetve segít-e idegennek egy tipikus hónapban.

Hogyan kerülhetett az USA mellé a katonai junta hatalma alól csak 2011-ben és valószínűleg csak hivatalosan és nem ténylegesen felszabaduló Mianmar (régi nevén: Burma)???? Mianmar, ahol világszinten a legmagasabbak közé tartozik a jövedelmi rés, mivel a gazdasági hatalom továbbra is a papíron megbuktatott katonai vezetés kezében összpontosul? Mianmar, ami az Emberi Fejlettségi Index alapján a 187 országból álló rangsor végén kullog, a 150. helyet vívva ki magának?

Ha azt hiszitek, hogy Mianmarban divat segíteni az idegeneknek, mert úgyis mindenki ráér, óriási tévedésben vagytok. A megkérdezettek 49%-a segít csak. Azonban 91%-uk rendszeresen adakozik pénzt, és 51%-uk végez önkéntes munkát! Önkéntes munkában csak Türkmenisztán (53%), pénzbeli adományban viszont senki nem előzi meg Mianmart (Málta a második, jócskán elmaradva, 78%-kal). Mianmart a théraváda buddhista közössége emeli az élbolyba, mivel szerintük a jótékonykodás a szenvedéstől való megszabaduláshoz vezető legbiztosabb utak egyike.

És most lássuk az USÁ-t. Az USA az idegeneknek segítésben első (79%), pénzbeli adományozásban csak 9. (68%), és hiába van hagyománya náluk az önkénteskedésnek, az mindössze az 5. helyhez elég (44%).

Magyarország az összesített lista 72. helyét foglalja el. Pénzbeli adomány vonatkozásában a 62. (24%), önkéntes munka tekintetében a 104. (12%), idegennek segítésben az 56. (51%) hely a mienk.

A riport egyértelmű tanulsága az, hogy nem a magas GDP tesz tipikus segítőkké. A G20 országok közül csak 5 van benne a top20-ban, 11 a top50-be sem került be. Szerintem, a Világbank 31 magas jövedelmű országot tartalmazó listája jobban közelíti a "gazdag ország" fogalmát, mint a G20-hoz tartozás, de ez alapján is hasonlót tapasztalunk. A 31-ből 9 volt a top20-ban és további 6 a top50-ben.

A CAF weboldaláról letöltött infografikán jól követhetők a riport fő tanulságai.
CAF present this infographic on the World Giving Index 2014Brought to you by CAF - Donate to charity online

2014. december 11., csütörtök

Szegénységi verseny

Csökkent a szegények száma negyedmillióval vagy nőtt félmillióval? A jó hír az, hogy valóban csökkent. A félreértést az okozza, hogy a miniszterelnök egy frissen publikált KSH adatsort nézett, ami nemzetközi összehasonlításban még nem jelent meg, a tiltakozók viszont az előző éves Eurostat adatsorra hivatkoznak.

Most sorba megyünk a miniszterelnök (nőtt a szegények jövedelme), az EU és a KSH által használt szegénységi mutatókon és megnézzük, melyik hogyan változott az időben, és ezek a változások hova helyezték Magyarországot az EU szegénységi ranglistáján. Hozzá kell tenni, sajnos, hogy összehasonlító EU-s adatok közül a legtöbb 2012-re vagy 2013-ra vonatkozik, hazánk tekintetében azonban rendelkezésre állnak friss, esetenként 2014-es adatok.

1) Nőtt-e a jövedelmük a szegényebb rétegeknek? 

Nagyon egyszerű a válasz, felcsapjuk a KSH vonatkozó táblázatát, és megnézzük: a legszegényebb tized nettó jövedelme 2010-ben 303 ezer forint volt, 2011-re 315,5 ezerre nőtt, majd 2012-re 298 ezerre csökkent. A 2013-as jövedelmi adathoz másik információ forrást keresünk. Itt, a 7. oldalon azt találjuk, hogy "A háztartások egy főre jutó átlagos nettó jövedelme 2012-ről 2013-ra 2,9%-kal nőtt. Ezen belül a legszegényebbeké 1,7, a legfelső tizedbe tartozóké pedig 3,6%-kal emelkedett."


A miniszterelnök úr állítása tehát tökéletesen helytálló, a legszegényebbek jövedelme 1,7%-kal emelkedett tavaly, igaz, az előző évi 6%-os csökkenés után.

2) Relatív jövedelmi szegénység (szegénységi arány) és a szegénységi küszöb


A szegénységi arányról korábban volt már szó ezen a blogon. Azok arányát jelenti, akiknek szociális transzferekkel korrigált jövedelme a medián jövedelem 60%-a alatti. Arányuk Magyarországon 14%, és ezzel az EU kevésbé érintett országai között vagyunk.


Itt jön a képbe a mihez képest. Ugye, nem mindegy, mekkora a medián jövedelem - hivatalos nevén szegénységi küszöb - és mire elég.

A szegénységi küszöb 2014-ben 2811 euró volt Magyarországon (az ábrán a 2013-as év adata látszik, az összehasonlítás végett). A felső tized átlagos jövedelme kicsit több, mint 8 ezer euró. Ugyanekkor Norvégiában a szegénységi küszöb 25 ezer euró feletti. Nálunk a leggazdagabb tized jövedelme is csak harmada a norvég szegénységi küszöbnek...

Ezért van az, hogy jövedelmi szegénység Norvégiában is van, de a többi szegénységi mutató kimutatásához nekik mikroszkópra van szükségük.

3) Lakásviszonyok

A legszegényebbek mindössze 75%-a él saját tulajdonú lakásban, szemben a felső tized 88%-ával. A rezsicsökkentési hajrában az elmúlt évben egy lakhatáshoz kapcsolódó tétel emelkedett, de az jelentős mértékben: a lakbér. Az első tizedben 5200, a tizedikben 12 ezer forint átlagos éves költségemelkedést eredményezve.


A legszegényebbek több mint fele szénnel vagy fával fűt, ezért nekik a rezsicsökkentés gyakorlatilag nem eredményezett megtakarítást (a lakbérnövekménnyel korrigált éves megtakarítás összege 1200 forint, vagyis havi 100 forint volt).


Az 1. tizedben 100 szobára átlagosan 150, a 10. tizedben 65,5 személy jut.

Az 1. tizedben 100 lakásból
- 54-ben nincs vezetékes gáz,
- 13,6-ban nincs folyó víz,
- 25,1-ben nincs WC,
- 19,4-ben nincs fürdőszoba.

4) Súlyos anyagi depriváció (nélkülözés)

Súlyos anyagi deprivációnak azt nevezzük, amikor a kérdezett személy a felsorolt 9 problémakörből legalább 4 esetében magára ismer. Íme a lista:
  1. hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralékuk van; 
  2. a lakás megfelelő fűtésének hiánya,
  3. váratlan kiadások fedezetének hiánya, 
  4. kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya, 
  5. évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya, 
  6. anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival,
  7. anyagi okból nem rendelkezik mosógéppel,
  8. anyagi okból nem rendelkezik színes televízióval,
  9. anyagi okból nem rendelkezik telefonnal.

Magyarországon 2008-ig csökkent, azóta folyamatosan nőtt, majd 2014-ben ismét csökkent a súlyos anyagi deprivációval küzdők száma.


EU-s összehasonlításban vizsgálva a kérdést, nálunk és a görögöknél nőtt legjobban a súlyos nélkülözésben élők aránya (2013. évi adat).

5) Szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázatának kitettek aránya

Ez a mutató az EU összetett szegénység mutatója, ami a relatív jövedelmi szegénységben, a súlyos anyagi deprivációban vagy az alacsony munkaintenzitásban érintettek együttes, halmozódásokkal korrigált arányát veszi figyelembe.

E szerint Magyarországon a szegénység 31,1%-os, ami még mindig több, mint 3 millió embert érint, de valóban közel negyedmilliós javulást jelent a tavalyi 33,5%-hoz képest.

2014. december 9., kedd

Hazudni is csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen?

Talán nem igaz, hogy nem tartottál bulit azon a hétvégén, amikor a szüleid nem voltak otthon. Talán csak azért mondtad sikeres testvérednek, hogy többet keresel, mint valójában, hogy jobban érezd magad, vagy hogy ő többre tartson. Esetleg nem mondtad meg a legjobb barátodnak, mit gondolsz valójában a barátnőjéről. Kisebb-nagyobb hazugságok töltik be mindennapjainkat.

A Harris Poll idén nyáron készített kutatása szerint, az amerikaiak leginkább szüleiknek (43%), vagy házastársuknak / élettársuknak (41%), legkevésbé a testvérüknek (32%) hazudnak. De még nekik is minden harmadik amerikai!


Házastársak ötöde nem szereti bevallani élete párjának, hogy pontosan mire mennyit is költött. A férfiak és a nők közel egyforma arányban hazudnak a szexuális tapasztalataikról is (na jó: a költésről a nők, a szexről a férfiak hajlamosak kevésbé törekedni a színtiszta igazságra). Ahol azonban egyértelmű a különbség, az alkoholfogyasztás, amiről a férfiak 11%-a, a nőknek pedig 5%-a hazudik a házastársának.


Szülőknek az amerikaiak hajlamosak a költéseikről, szexuális tapasztalataikról, alkohol-, cigaretta- vagy tiltott szer fogyasztásról hazudni. Itt bizony fordulnak az arányok: a szexről a nők hazudnak többet a szüleiknek, az összes többi vonatkozásban azonban a férfiak, többnyire kétszer akkora arányban, mint a nők.


Vagy romlik a memóriájuk, ahogy öregszenek, vagy tételesen igaz, hogy az amerikai fiatalok magasabb arányban hazudnak a szüleiknek, mint az idősebbek. "Bezzeg az én időmben" - effektus?


A testvérek az anyagiakkal (bevételek-kiadások) kapcsolatos.... hmmmm... kevésbé pontos információkat kapják - leginkább a fiútestvérüktől. De még így is minden témában sokkal kevesebb hazugságnak vannak kitéve, mint az egyéb kapcsoltai típusokban.


Az orvosuknak leginkább illegális szerek használatáról, sportolási szokásaikról és az egészségügyi állapotukról hazudnak az amerikai betegek. Egyszerűen nem értem, minek megy az ember orvoshoz egy jól irányzott hazugsággal az egészségéről? Mire számít?


Vannak-e dolgok az életünkben, amit elmondunk mondjuk az anyánknak, de az apánknak nem, vagy fordítva? A házastársunknak igen, de a legjobb barátunknak nem, és megint csak fordítva? Az amerikaiaknak biztosan vannak. Leginkább a házastársukban /élettársukban, valamint a testvérükben bíznak meg.


Kismillió okunk lehet kimenteni magunkat valamely kötelesség alól. Mondjuk, nem akarunk találkozni valakivel az összejövetelen, vagy kicsit sokat ittunk előző éjjel a haverokkal, és jobb lenne, ha erre nem derülne fény. Az amerikaiak 37%-a mentette már ki magát munkából, 32% társasági eseményről, 26% iskolából, és 23% családi összejövetelről.

A csúcs mégis az, hogy a megkérdezettek 69%-a véli úgy, hogy a többiek hazudtak ennek a kérdőívnek a kitöltésekor, de csak 6% vallja be, hogy ő maga is. 

2014. december 8., hétfő

Az internet mint emberi jog?

1995-ben a világ lakosságának alig 1%-a rendelkezett internet hozzáféréssel. Jelenleg mintegy 40%-uk.


A Cigi-Ipsos internet biztonságról és bizalomról szóló közös, nemrégiben publikált nemzetközi felmérése szerint, a megkérdezett több mint 23 ezer internet felhasználó 83%-a egyetértett azzal, hogy a megfizethető internethez való hozzáférést alapvető emberi jognak kellene tekinteni (49% teljesen egyetért, 34% valamennyire egyetért).

Földrajzilag vizsgálva a válaszokat igen érdekes képet kapunk. Azokban az országokban ugyanis, ahol az internet penetráció (internet hozzáféréssel rendelkezők aránya a teljes lakosságon belül) alacsonyabb, az internet sokkal fontosabbnak tűnik. Ahol azonban olyan alapvető dolog lett, mint a csapvíz vagy a villamosáram, vagy mint a mesében a só, nem is biztos, hogy értik a kérdést.


Ugyanez a megállapítás igaz akkor is, amikor az internet fontosságáról kérdezték a válaszadókat. Az alacsonyabb penetrációval rendelkező országokban az internet leginkább azért fontos, mert az információhoz, ismeretekhez jutást biztosítja, közösségi kommunikációt tesz lehetővé, valamint gazdasági előnyökkel jár, adott esetben a megélhetést biztosítja, vagy legalábbis szükséges hozzá.



Az előzőektől függetlenül, a Freedom House friss kutatása az internet szabad hozzáférhetősége szerint vizsgálta az egyes országokat. Egyrészt a hatályos törvényi rendelkezéseket, másrészt a tényleges hatósági intézkedéseket elemezték: mennyi akadályt gördítenek az internet használat útjába, gördítenek-e akadályokat a használat elé, illetve mennyire sértik az internethez kapcsolódó fogyasztói jogokat. Az alacsonyabb értékek nagyobb szabadságot jelentenek.

Magyarország például 24-es értékével a szabad internethasználó országok között van.


Az utolsó ábrán a kék pöttyök jelölik a szabadság mértékét (minél alacsonyabb, annál szabadabb az ország), a piros vonal az internet mint emberi jog állítással teljesen egyetértők arányát, a zöld pedig az internet penetráció mértékét.

Az ábrán az látszik, hogy a penetráció nem véletlenül mozog ellentétesen az internethez való hozzáférés vágyával. Ott magasabb a hozzáféréssel rendelkezők száma, ahol szabadabb a net. És nyilván ott vágynak inkább a hozzáférés szabadságára, ahol ez leginkább korlátozva van.

2014. december 3., szerda

Transzferek és egyenlőtleségek

Mi lenne Magyarországon társadalmi transzferek nélkül? És hogyan néz ki a jövedelmek eloszlása a transzferekkel?


A transzfereknek köszönhetően a teljes népességen belül a szegénységi arány* 14%. Transzferek nélkül 50% lenne. Csak a nyugdíj figyelembe vételével a szegénységi arány máris 26%-ra javul.


A legveszélyeztetettebb háztartástípusok a gyermeke(ke)t egyedül nevelők, illetve a 3 vagy több gyermeket nevelők.


A jövedelmi egyenlőtlenségeket általában az S80/S20** mutatóval és a Gini együtthatóval*** szokták vizsgálni. Mindkét mutató alapján Magyarország az alacsonyabb jövedelmi egyenlőtlenségekkel rendelkező országokhoz tartozik.


A mutatók időbeli változásán azonban nyomon követhetők a mindenkori költségvetés-politikai intézkedések hatásai. Mindkét mutató értéke 2009-ben volt a legalacsonyabb nálunk (3,4, illetve 24,1), amivel akkor az 1. illetve a 3. helyet foglaltuk el az EU listán, de ezekkel az értékekkel ma is csak Norvégia és Izland előzne meg minket.


A jövedelmek eloszlását mutatja az is, hogy melyik jövedelmi csoport mekkora részt tudhat magáénak a teljes jövedelemből. Ez alapján relatíve stabilnak mondható a magyar jövedelem eloszlás.


Az elmúlt néhány évben csak az alsó és a felső jövedelmi ötöd által birtokolt jövedelem arány változott meg, azok sem kirívó mértékben.


*A szegénységi arány az egy fogyasztási egységre jutó (ekvivalens) jövedelem mediánjának 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező különböző típusú háztartásokban élő személyek az összes azonos típusú háztartásban élő személyekhez viszonyítva.
**Az S80/S20 mutató az alsó és a felső jövedelmi ötöd által birtokolt jövedelem egymáshoz viszonyított arányát mutatja meg. 
***A Gini együttható a jövedelmük nagysága szerint sorba rendezett népesség, illetve az általuk birtokolt jövedelmi hányad kapcsolatát mutatja. 

2014. december 2., kedd

Valóban a gazdagokat támogatjuk a szociális transzferekkel?

Amióta megjelent a KSH 2014. novemberi kiadványa a háztartások életszínvonaláról, sok helyen (pl.: itt) lehetett arról olvasni, hogy a magyar redisztribúció a gazdagokat támogatja, ami abból látszik, hogy a magasabb jövedelműek társadalmi jövedelmei magasabbak.


A probléma azonban nem ez.


Hanem ez.

A felső 4 jövedelmi tizeden (a leggazdagabb 40%-on) belül  a nyugdíjasok aránya 30% feletti minden tizedben. A társadalmi juttatások összege ezekben a tizedekben a nyugdíjakból származik, amik az összes juttatás több mint 80%-át teszik ki.


Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság szerint, 2014-ben az átlagnyugdíj összege havi 116 ezer, vagyis évi 1,4 millió forint, ami a 9. tizedbe esik.

Amikor a leggazdagabb tizedről beszélünk, az emberek többsége Csányi Sándorra gondol. Vagy valaki másra a top 10-ből. De a leggazdagabb tized nem tíz emberből áll, hanem a felső 10%-ból, vagyis közel egymillió emberből. Ahhoz, hogy közéjük tartozz, elég havi 200 ezer nettót keresned - ha egyedül élsz. És ez a kulcs. Ide tipikusan a gyermektelen felnőttek tartoznak. Az átlagos háztartás méret ebben a tizedben 1,8 fő.

Legyen a példánkban egy házaspár, és keressenek fejenként 300 ezer forint bruttót (az átlagkereset 234 ezer), ami nettó 200 ezer. Büszkén kijelenthetik, hogy a felső 10%-ba tartoznak. Ha két gyereket nevelnek, akkor az egy főre jutó nettó jövedelmük - figyelembe véve a családi pótlékot (26,6 ezer) és az adókedvezményt (20 ezer) is - már csak 104 ezer forint, máris visszaestek 2 kategóriát. Ha három gyerekük van, és anyuka esetleg gyesen maradna a harmadik gyerekkel (28,5 ezer forint mínusz 10% nyugdíjjárulék a korábbi 300 ezer forint bruttó helyett), akkor az eddig dúsgazdagnak tekintett család már csak a 4. tizedbe férne be.

Nem lopnak. Nem köztörvényes bűnözők. Nem lusták dolgozni. Csak szültek három gyereket egy átlagosnál magasabb jövedelem mellett.

A probléma tehát nem az, hogy a gazdagokat támogatjuk. Hanem az, hogy kint van a popónk a gatyából. Átlagkeresettel már a 9. tizedben vagyunk. Minimálbérrel a 8. tized a mienk.


A nyugdíjon kívüli szociális juttatások erősen koncentrálódnak ugyan az alsó rétegekbe, de csekély összegük miatt, a nagy képen ez mit sem javít.

UPDATE: A számítást korrigáltam a családi adókedvezménnyel és a családi pótlékkal. Kicsit szebb lett így a kép, de nem sokkal.

2014. december 1., hétfő

Facebook, Google, Microsoft

Ha az EU halálra aggódja magát a Google piaci részesedése miatt, nézzünk szét mi is néhány izgalmas piaci részesedést keresve.


A közösségi médiapiacot például (nem különösebben meglepő módon) a Facebook uralja, 1,35 milliárd aktív felhasználóval világszerte.


A Facebook felhasználók száma töretlen növekedést mutat 2008 óta, bár, az ütem lassulni látszik.


Ha a világpiacot nézzük, a Google piaci részesedése 88%-os, amivel valóban szinte egyeduralkodó a keresőmotorok között.


Érdekes azonban, hogy az USA piacán sokkal árnyaltabb a kép (bár ott is toronymagasan vezet a Google).


A számítógépes operációs rendszerek esetében pedig a Microsoft különböző rendszerei viszik a prímet a világpiacon.