2014. október 30., csütörtök

Munkahelyi együttműködés

A Randstad szeptemberi, nemzetközi munkaerő-piaci felmérése arra kereste a választ, hogy hol mennyire van szükség együttműködésre a munkahelyeken, ezt a munkavállalók hogyan fogadják és a munkáltatók mennyire támogatják.

Az ábrákon az egyes régiók saját színkódokat kaptak, hogy meg lehessen figyelni, mennyire függenek a válaszok a regionális hovatartozástól. A leglátványosabb talán épp az első ábra:


"Jobban teljesítek csapatban, mint egyedül" állítás a csoportmunkához való hozzáállást vizsgálja. A válaszadó országok jól szétválnak individualista (átlag alatt) és kollektivista (átlag felett) országokra.



"Az én munkakörömben nem szükséges másokkal együttműködni" állítás esetében érdemes elgondolkodni, hogy a multinacionális vállalatok, akik körében a Randstad vizsgálódott, melyik országban milyen típusú tevékenységet végezhetnek. A kiszervezett call center és a beszállítói gyártási tevékenység egészen másfajta munkahelyi kultúrát igényelhet.


"Amíg az értékelésem az egyéni teljesítményemen alapul, az együttműködésnek nincs hozzáadott értéke" felveti az ellentmondás lehetőségét a munkaköri szükséglet és a tényleges munkáltatói elvárás között. A magyar munkavállalóknak például a fele gondolja azt, hogy a teljesítményértékelése alapján nem érdekelt az együttműködésben, miközben csak 23%-uk szerint nincs is erre szükség a munkájukban.


A közép-európai országok megkérdezetteinek mindössze fele látja úgy, hogy munkáltatóik felismerik az együttműködés szükségességét és megfelelően értékelik is azt. Ez a három legalacsonyabb érték a megkérdezett országok között.


Közismert tény, és ezzel a válaszadók is többé-kevésbé tisztában voltak, hogy minél változatosabb egy csoport összetétele, annál hatékonyabb tud lenni a közös munkájuk. Csakhogy egy változatos összetételű csoporttal nehéz együtt dolgozni. Felmerülhetnek kulturális különbségek, eltérő érdekek, elvárások, tapasztalatok, érdek- és értékkonfliktusok. Ezek kezelése, de akár felismerése komoly előkészületeket, tréningeket, fejlesztést igényelhet.


Ezért is különösen fontos, hogy a munkáltatók támogassák megfelelő eszközökkel, képzésekkel, tréningekkel az egyén boldogulását az ilyen csoportokban. Nálunk még van hova fejlődni ezen a téren.

2014. október 28., kedd

Lakáshitelezés és a lakástakarék-pénztárak

Ki gondolta volna, hogy a lakáshitel-piac méretarányosan legaktívabb szereplői nem a bankok, hanem a lakástakarékok?

A KSH 2011 óta veszi bele lakáshitelezési statisztikáiba a lakástakarék-pénztárak hitelezési tevékenységét. 2013-ban, a lakástakarékok már a teljes újonnan folyósított hitelállomány közel harmadát, darabszám tekintetében majdnem a felét adták. A 2014. 1. félévi adatok csekély visszaesést, de töretlen szerepvállalást mutatnak.


A lakástakarékok által nyújtott hitelek fix kamatozású forinthitelek, amelyek átlagos összege 2,7 millió forint volt 2014 1. félévében, szemben a banki hitelek átlagos 6,7 millió forintos összegével.

A lakástakarékok portfólióminősége toronymagasan veri a piaci átlagot: 97% a problémamentes állomány, szemben a banki 55%-kal.

2014. október 25., szombat

Készpénzállomány


Az MNB statisztikai mérlegéről szóló jelentése szerint, Magyarország készpénzállománya az elmúlt két évben mintegy 40%-kal nőtt, elérve a GDP 11,7%-át. 2010. első negyedévében ez a szám alig haladta meg a 8,5%-ot, de nemzetközi összehasonlításban már akkor is magasnak számított.

Mint egy korábbi bejegyzésben rámutattunk, a készpénzhasználat mértéke a fekete gazdaság becsléséhez használt egyik legbiztosabb mutatószám.