2012. szeptember 29., szombat

Mennyire megalapozottak pénzügyi döntéseink?


Az OECD 2011-2012-es nemzetközi pénzügyi kultúra kutatása során megkérdezett magyar lakossági ügyfélkör 36%-a egyáltalán nem informálódott, mielőtt legutóbb igénybe vett pénzügyi termékét kiválasztotta volna, és mindössze 37%-uk vetette össze több szolgáltató termékpalettáját. Vajon miért? Ugyanazért, amiért a devizahitelek kockázatait sem tudtuk pontosan felmérni. És mást sem.

Herbert Simon, Nobel-díjas közgazdász-politológus-pszichológus kutatásai szerint az ember agykapacitása elenyészően kicsi azokhoz a komplex problémákhoz képest, amelyeket objektív racionalitással kellene megoldania. Nem igazodunk el a ránk zúduló információ áradatban, nem látjuk át az összes lehetséges cselekvési változatot, hiányosan ismerjük a külső körülmények várható alakulását, nem tudjuk kiszámítani döntéseink valamennyi következményét, jövőre vonatkozó „ismereteink” pedig valójában csupán képzeletünk termékei. 

Ezért aztán az ember nem is törekszik optimális választásra, hanem megelégszik egy „elég jó” megoldással, amely csak részben racionális, másik részben irracionális, érzelmi alapú. Ezt nevezzük a „korlátozott racionalitás” elvének. Az információkat sémák segítségével szűrjük meg:

  • Ha többször figyelmeztetnek bennünket egy veszélyre, amely azonban nem következik be, egy idő után hajlamosak vagyunk egy legyintéssel elintézni.
  • A tapasztalat ereje: magasabbnak éljük meg azon negatív események kockázatát, amelyek nemrégiben személyesen velünk estek meg.
  • Ha a veszély, amire figyelmeztetnek bennünket, túl nagy, hajlamosak vagyunk magunkban lekicsinyíteni, hogy ne kelljen folyamatosan rettegésben élnünk.
  • Kiemelünk a sok-sok információ közül néhányat, amit fontosnak gondolunk, és a többit figyelmen kívül hagyjuk.
  • Egy-egy fontosnak tűnő információ alapján következtetünk a többire.
  • Az előzetesen fennálló véleményünkkel (prekoncepciók, sztereotípiák) egybecsengő információkra jobban figyelünk.
  • Kétértelmű információkat az előzetesen fennálló véleményünknek megfelelően értelmezzük.
  • Ha egy kapott új információ ellentmondásban áll a korábbi tapasztalatainkkal, elképzeléseinkkel, akkor belső feszültséget, kognitív disszonanciát élünk át, amit igyekszünk minél jobban lecsökkenteni. Erre szolgál az önigazolás (utólag gyűjtött, döntésünket alátámasztó információk) keresése, valamint a felelősség áthárítása.

Saját lakás - bérelt lakás

Ingatlanhitelezés szempontjából meghatározó, hogy az ország lakói mennyire ragaszkodnak ahhoz, hogy saját lakásban lakjanak, és mekkora piaca van a bérelt lakásoknak.

Lakáspiaci trendek


A lakáshitel állomány nem csak nominális értéken növekedett az általunk vizsgált 2002-2009 közötti időszakban. A felfutás sebessége jóval meghaladta a GDP növekedés ütemét. A baloldali ábra kifejezetten a lakáscéllal felvett jelzáloghitelek növekedési ütemét mutatja, a 2005-től felfutó, és állományában a deviza lakáshiteleket is felülmúló szabad felhasználású jelzáloghitelek állományát nem.

A jobboldali ábra mélyebb vizsgálatot kíván. A kék vonal a lakáspiaci aktivitást, az adott évben gazdát cserélő használt lakások számát mutatja. A piros vonalon látszik, hogy hány darab ingatlan szolgál fedezetül 90 napon túl késedelmes, tehát nemteljesítő hitelek mögött. 2010-ben a két érték egyenlővé vált, és a helyzet azóta tovább romlott.

Az ábrán látszik, hogy a kilakoltatási moratóriumnak nem volt különösebb hatása, a bedőlt hitelállomány és a párhuzamosan összeomló lakáspiac magától is megtette a hatását: a bankok egyébként sem tudtak volna megszabadulni a fedezetektől. A moratórium fokozatos feloldásaként törvény szabályozza, hogy a problémássá vált hitelportfolió mögötti ingatlanoknak negyedévente hány százalékát (jelenleg 3%) értékesíthetik a hitelintézetek. 2012. 1. negyedévében mintegy 3000 ingatlant jelöltek ki kényszerértékesítésre, de az értékesítés sikerességéről nincs adat. A moratóriumot megelőző években évi 6-10 ezer lakást kényszer-értékesítettek. Ezeket az akkor még évi 150-180 ezer tranzakciót számláló piac fel tudta venni.

Hány új lakás épül?


A lakásépítési kedvet a kormányzati támogatások erősítették fel, ezáltal megtámogatva a lakosságban egyébként is jelenlévő igényt. A kamattámogatásokról már esett szó, arra most nem térek ki. 

Létezett (a most ismételten bevezetésre kerülő) ú.n. szocpol intézménye, ami vissza nem térítendő támogatásban részesítette a gyermekes családokat. 2004-ben egy gyerek után 800 ezer, kettő után 2 millió, három után 3 millió, 4 gyerek esetében 4 millió forint járt. A lakásépítésre felvett hitel éves törlesztő részlete részben leírható volt a fizetendő személyi jövedelemadóból. 

Mind a szocpol, mind az adókedvezmény létezett már a Horn kormány alatt is, de az Orbán kormány idején jelentősen kiszélesítették. A szocialista kormányok később tovább növelték a szocpol mértékét, ugyanakkor fokozatosan eltörölték az adókedvezményt.

2009 július 1-től a Bajnai kormány szüntette meg a szocpol és a kamattámogatás intézményét is.

Tényleg sok hitelt vett fel a lakosság?


Szabad felhasználású hitelekről 2005 januárt megelőzően nincsenek elérhető adatok.

A devizahitelek terjedése nem banki oldalon indult el, és nem is a jelzáloghitelek területén. Az első fecskék a lízingcégek által kínált gépjárműhitelek voltak. A gépjármű kereskedelmi piac ugyanis 2004-ben érte el a csúcsát, és a piac telítődésével a verseny egyre élesebbé, kockázatkeresőbbé vált. A gépjárműhitelek állományában ma is 80%-os arányban vannak a devizahitelek, de a válságot közvetlenül megelőző időkben arányuk 95% körül ingadozott. Az első nyilvános adatsor 2004-es, már ekkor a devizahitelek tették ki a teljes gépjármű finanszírozás harmadát. A kínálat jelentette nyomásból született termékben a bankok is a lakáshitelezés megmentését látták.

Államadósság




Ahogy az egyes évek költségvetési hiányai halmozódnak, és mindegyiket hitelfelvétellel finanszírozzuk, szépen összegyűlik egy nagyobb hitelállomány, amit államadósságnak hívunk. Az ábrán a GDP arányos magyar államadósságot Kelet-Európai összehasonlításban láthatjuk. Az államadóssággal kapcsolatban az EU elvárása a 60% alatti szint.

Költségvetési hiány


A mai ábra a magas forintkamatok okait boncolgatja a 2003-2008 közötti időszakban. A költségvetési hiány régiós összehasonlítását látjátok rajta. A hiány mindig kockázatot jelent a befektetők szemében, mert arra utal, hogy a gazdaság nincs egyensúlyban (többet költ, mint amennyi bevétele van). A jegybanki alapkamatot ezért két okból kellett magasan tartani. 

Egyrészt, a hiány inflációt generál, amit ellensúlyozni kell, másrészt (és szerintem ez volt a fő ok, hiszen ebben az időszakban az infláció már nem volt vészes), meg kell fizetni a kockázatvállalás árát a befektetők felé, különben inkább viszik biztonságos helyekre a pénzüket, és akkor mi miből finanszíroznánk a hiányunkat?

A költségvetési hiányt a Bokros-csomag 1995-ben igyekezett visszaszorítani. Mivel a csomag intézkedéseinek jelentős részét az alkotmánybíróság megsemmisítette, az egyenleg javulásának fő eleme a felturbózott privatizáció volt. A privatizációnak van egy olyan hátrányos tulajdonsága, hogy nem folytatható a végtelenségig, mert egy idő után elfogy a privatizálandó vagyon. Tehát a csomag ellenére, az egyensúlytalanság állapota fennmaradt. Az 1998-as választási évben a hiány ismét megugrott, de ezt követően a költekezést az első Orbán kormány visszafogta.

2002-ben újabb választási év következett és a költségvetési hiány GDP-arányosan 9%-ra emelkedett, majd a következő évek minimális korrekciója után újabb csúcsot döntött 2006-ban (9,4%). 2007-től a kormányzat drasztikus megszorítási intézkedéseket vezetett be, aminek hatására a hiány a GDP-arányos 4-5%-os szintekre süllyedt. Az EU elvárása egy fenntartható, 3% alatti hiányszint. 

2012. szeptember 28., péntek

Jegybanki alapkamat


2002 végén, 2003 elején az EU-hoz való csatlakozás lázában a forintot spekulatív támadások nyomták a sáv erős széléhez. A jegybank a sáv védelme érdekében drasztikusan csökkentette a kamatot, és nyomást gyakorolt a befektetőkre, hogy veszteséggel zárják le a pozícióikat. Az inflációkövetés és a növekvő államháztartási hiány (GDP arányosan 9%, 2002-ben) miatt mindenki azt várta, hogy a sávközepet az MNB és a kormány az erős irányba tolja majd el, de ehelyett 2003. júniusában a gyenge irányba tolta (leértékelte). A piac ezt a mai szóval élve unortodox lépést kormányzati inkompetenciának és az MNB függetlenségébe való beavatkozásnak értékelte és új támadás indult a forint ellen, ezúttal a gyengülés irányába.

Nyilvánvalóvá vált, hogy az árfolyamsáv fenntartása nem visz előre: az inflációs cél eléréséhez nem hoz közelebb és a spekulatív nyomás elhárítása miatt jelentős költségekkel jár. Az MNB (Járai) javaslatot tett a sáv eltörlésére és a forint szabad lebegtetésére (azaz a mostani árfolyamrendszer bevezetésére). A kormányzat azonban tartott a forint erősödésétől és ezáltal az export visszaesésétől, és ragaszkodott a sáv fenntartásához. Mivel egyéb eszköz nem állt rendelkezésére a forint túlzott gyengülésének kivédésére, az MNB két lépésben csaknem megduplázta a jegybanki alapkamatot (6,5%-ról 12,5%-ra).

A magas kamatszint miatt a támogatott lakáshitelek kamattámogatásának mértéke (ügyfél által fizetendő kezelési költséggel növelt kamatszint volt maximálva előbb 8, majd 6%-ban) tarthatatlanná vált, ezért a kormány az állampapír-piaci hozamok 60%-ában határozta meg a támogatás mértékét, és megemelte a bank által megajánlható ügyleti kamat maximumát. Jelentős mértékben emelkedtek a hitelkamatok és csökkent a támogatással elérhető maximális összeg is. 2004 márciusában a támogatott forinthitelek kezelési költséggel növelt kamatai 11% körül mozogtak. Ugyanekkor az egyedüli CHF jelzáloghitelt kínáló bank, a CIB, a svájci frank hitelt kezelési költséggel együtt 6%-ért kínálta.

Az ábrán jól látszik, hogy 2004-2005-ben a kamatok gyorsan csökkentek, és ezáltal a deviza és forinthitelek közötti kamatkülönbség is csökkent. Ennek ellenére, a forinthitelezés nem állt többé helyre, a forintkamatok nagy és hirtelen változásai beíródtak a hitelezői és a hitelfelvevői emlékezetbe, az árfolyamok viszont még mindig stabilak maradtak, és a sáv fenntartásához a kormányzat ragaszkodott. 

Lakossági hitelkamatok



A 2003-as kamatemeléseket (következő ábra) követően a jelzálog (lakáscélú vagy szabadfelhasználású) hitelkamatok csökkenésnek indultak, de még így is tartósan 12% körüli szinteken ragadtak be. Ugyanekkor a hasonló célú CHF kamatok 6% körül alakultak. Tízensok százalék kamatra 20-25 évre eladósodni, na az meglehetősen bátor húzás. A dolog három kérdést vet fel:

- Miért voltak ilyen magasak a forintkamatok?- Tényleg olyan sokan eladósodtak? Mennyire sokan?- Miért akart ennyire sok mindenki lakást vásárolni? 

Ezekről lesz szó a következő ábrákon.

Forinthitel versus devizahitel


Az ábra az országgyűlési albizottsági jegyzőkönyvből való, de megpróbáltam láthatóvá tenni a lényegét.



A hitel felvételének pillanatában egy átlagos, 2006 végén felvett, 5,4 milliós, 15 éves hitel esetén, a svájci frankban felvett hitel törlesztő részlete kb. 2/3-a volt az ugyanolyan paraméterekkel rendelkező forinthitelnek, és egész a válságig így is maradt. 2008 végén a forintgyengülés ugyan megdobta a deviza
törlesztő-részleteket, de nem annyira, hogy utolérjék a forintosokat. Az euró hitelesek most sem érték utol. A svájci frank hitelesek helyzetét az euró svájci frankkal szembeni gyengülése fordította meg. Az ábra ugyan véget ér 2011 szeptemberében, de a mostani árfolyamok is hasonlóak (sőt, erősebbek), az év végi további gyengülés óta visszaerősödött a forint. 


A forint erősödésével a devizahiteleseknek nyereségük keletkezett, a forint 37%-os gyengüléséig (ami lássuk be, egy +/- 15%-os árfolyamsáv esetén tarthatónak látszik) pedig a forinthitelesekhez képest megvolt az előnyük.


A problémát Magyarországon az eredményezte, hogy nem jó megközelítéssel adósodtunk el. A normális megközelítés szerint, szükségem van X ft hitelre, aminek a törlesztését a jövedelmem biztosítja. A kérdésem az, hogy hol jutok hozzá a legolcsóbban. Kiválasztom a devizahitelt, mert olcsó, és megtakarítom a megnyert összeget, amikor nyerek, hogy legyen mit felhasználnom, amikor kedvezőtlenek a folyamatok.

Mi azt mondtuk, hogy ennyit tudunk törleszteni, mekkora az a legnagyobb összeg, amit ezért kapni tudok…. Nem voltak tartalékok a rendszerben.

A forint árfolyama: avagy lehetett tudni????



Ezt az ábrát azért tettem fel, mert a korábbi hozzászólásokban elhangzott, hogy Járai is megmondta: a korábbi árfolyammozgásokból tudni lehetett volna, hogy a forint mennyire instabil. Mi ne csak az árfolyamokat nézzük, hanem azt is, hogy hogyan határozták meg őket.

A lényeg, hogyha csak a vonalakat nézzük, akkor Járainak igaza van: valóban voltak olyan időszakok, amikor a forint jelentős gyengülést mutatott korábban. 1990-től egészen 1999-ig. Csakhogy ez a rendszerváltás utáni konszolidáció időszaka volt. Az elején ad-hoc jelleggel értékelgették le a forintot, 1995 után pedig (ez már Surányi György nevéhez kötődött) előre bejelentett ütemben. Ez azért fontos, mert 1995 és 1999 között tudtuk, hogy a forint leértékelődik, és azt is, hogy mennyire. Mert előre megmondták.

‎2001-től volt konvertibilis forintunk. És akkor az euróövezethez való csatlakozás reményében bevezették (Járai) az ERM-2-höz hasonló új árfolyamrendszert. Ennek az volt a lényege, hogy azt mondták, hogy egy euró 276,1 forintot ér, és ettől az értéktől +/-15%-kal térhet el. Ha jobban el akarna térni, akkor az MNB közbelép. Ennek a közbelépésnek (magasan tartott jegybanki alapkamatnak) volt köszönhető, hogy 2008-ig jelentősebb kilengések nélkül, stabil maradt a forint árfolyam.

Két kisebb galiba látszik az ábrán. Az egyik 2003-ban, amikor a sávközepet eltolták 2,5%-kal (leértékelték a forintot). Az akkori spekulatív támadásokat csak nagyon jelentős kamatemeléssel tudta kivédeni az MNB. A másik 2006-ban (elkúrtuk, nem kicsit, nagyon). De mindkettő viszonylag csekély volt és gyorsan helyreállt a rend.

Tehát, a sáv működött. A devizahitelek pedig annyival olcsóbbak voltak, mint a forinthitelek, hogy a sávon belül mindig a devizahitelesek jártak jól. Majd lesz ábrám erről is. Az euróhitelesek még most is kevesebbet fizetnek, mint a piaci forinthitelesek és a CHF adósok is csak kb. 210-es árfolyamnál kezdtek el rosszabbul járni. A probléma nem ez. Hanem az, hogy azzal a tudattal vették fel a hitelt, hogy annyit kell fizetniük, amit először kiszámoltak. És hát ahhoz képest van most nagy gáz.

A sávot 2008 februárjában törölték el. És addig csak azért nem akarták eltörölni, mert féltek, hogy a forint túlzottan beerősödik, ha a sáv nem védi. Mint ahogy erősödött is. Csak aztán jött a válság. És akkor a külföldiek szempontja már nem az volt, hogy itt magas a kamat, hanem az, hogy magas a kockázat, és menekültek. Ezért gyengült hirtelen a forint. Most már nem csak a forint gyengül, hanem az euró, és hozzá kapcsolódóan a forint. Az euró övezeti válság következtében.

Az ábra készítése óta eltelt időben pedig a kedvező piaci hangulatnak köszönhetően az euró is és a forint is erősödni tudott ismét.

A méret számít...

Vállalkozások mérethatárai: 

  • Mikró: 1-9 foglalkoztatott
  • Kisvállalkozás: 10-49 foglalkoztatott
  • Középvállalkozás: 50-249 foglalkoztatott
  • Nagyvállalat: 250- 


Az ábra az egyes vállalati méretek termelékenységét mutatja, az EU-27 átlagával összehasonlítva. Az alábbi fontos megállapítások olvashatók le róla:



  1. A vállalataink mindössze 0,1%-a nagyvállalat. Ők foglalkoztatják az alkalmazottak 26%-át és állítják elő a hozzáadott érték majdnem felét.
  1. Az EU átlagában a mikrók létszámarányos termelékenysége sokkal kevésbé marad el a nagyobb vállalkozásokétól, mint nálunk. 
  1. Az EU átlagban sokkal nagyobb (kb. másfélszeres) arányban van jelen egy stabil, életképes kis- és középvállalkozói réteg.

Ki miért vállalkozik?

A gazdaság növekedését, fejlődését azok a vállalkozások segíthetik elő, amik valamely felismert piaci igény kielégítésére jöttek létre. A kényszervállalkozások gazdasági szerepe marginális.

Vállalkozók országa - vagy mégsem?



A 18-64 éves korú lakosság mindössze 2%-a állítja magáról, hogy vállalkozása már legalább 42 hónapja jövedelmet biztosít a számára. 


Forrás: Global Entrepreunership Research Association (GERA) és KSH, Google Public Data segítségével szerkesztett ábra

Jóllakni az étel illatával...

Megvan az egyszeri szegény vándor, aki a mesében az étel illatával akart jóllakni és a pénz csörgésével fizetett érte? Vajon mennyit gyarapodott a súlya?


Az ábrán azt látjuk, hogyan alakult az új hitelek folyósítása, és ezzel párhuzamosan a beruházások értéke. Jelenleg a beruházások az amortizációt sem pótolják, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy fokozatosan feléljük a meglévő vagyont.

Vállalati hitelezés nemzetközi összehasonlításban

A vállalatoknak nyújtott hitelek állománya a 2008 évi csúcsidőszak alig több mint 80%-ára esett vissza. A környező országokban közel sem volt ekkora a visszaesés, sőt, mostanra megközelítik, és némely esetben felül is múlják a 2008 évit.

Nemzetközi összehasonlítás: hol hányan nem fizetnek?

Forrás: MNB

A válság előtt jó minőségűnek tekintettük azt a banki portfoliót, ahol a nem teljesítő hitelek aránya 2% alatt, és elfogadható kockázatúnak azt, ahol 4% alatt volt.

A PSZÁF adatai szerint 2012. június 30-án 13,7% volt a részvénytársasági hitelintézetek nem teljesítő hiteleinek aránya (tehát tovább nőtt), ami a teljes, 17 180 milliárd forintos hitelállományon belül 2358 milliárd forintnyi 90 napon túli késedelembe esett hitelt jelent. A relatív és az abszolút szám sem volt még ilyen magas.

Összehasonlításképpen, kis színes adalék. Az ingatlanpiaci buborék 4 éve pukkadt ki Spanyolországban, azóta töretlenül nő a nem teljesítő hitelek összege és teljes hitelportfólión belüli aránya. 2012 júniusában Spanyolország 100 milliárd eurós mentőcsomagot kért bankjai számára, mivel az ekkorra 9,42%-ra  (állományát tekintve 164,4 milliárd euróra) emelkedett nem teljesítő hitelarány finanszírozhatatlanná vált.

Vállalati hitelek is problémásak

A mai ábra a vállalati hiteleket állapotát mutatja be: kb. minden 5. vállalati hitel 90 napon túli késedelemben van.

Új lakossági hitelkihelyezések: összeomló piac

A lakossági hitelezés gyakorlatilag összeomlott a válság hatására. A folyósított új hitelek állománya 2011. 1. negyedévében évtizedes mélypontra zuhant. Az év során a lakossági hitelek szezonális mozgásást (új mélypont kialakulását) a végtörlesztést kiváltó hitelek törték meg. Ezek a teljes végtörlesztett állomány mintegy harmadát finanszírozták.


Forrás: MNB Pénzügyi stabilitási jelentés

Nemfizető lakossági ügyfelek

Piros: ennyi embernek volt 2011 december 31-én 90 napon túl lejárt tartozása 78 ezer forintot meghaladó összegben. Ők régi nevükön a "BAR-osok".

Kék: ők már rendezték a lejárt a tartozást (vagy bankjuk leírta a követelést), de egy évig (vagy 5 évig) még "megfigyelés alatt" maradnak. Ők régi nevükön a "passzív BAR-osok".

Végtörlesztés hatása a banki hitelportfóliókra

Forrás: PSZÁF Végtörlesztésről szóló jelentés és hitelintézeti idősorok


2011. szeptember és 2012. március közötti időszakban a lakosságnak lehetősége nyílt meglévő devizalapú jelzáloghitelét kedvezményes árfolyamon előtörleszteni. A lehetőséggel az érintettek 17%-a élt. Mivel ez a lehetőség csak a jól fizető adósok számára állt fenn, az ábrán látható módon a banki hitelportfoliók minősége drasztikusan romlott: miközben a problémamentes állomány jelentős mértékben csökkent, a problémás állomány értékben is tovább nőtt. 2012. márciusában a hitelállomány 46%-a valamilyen mértékű késedelemben volt. Ugyanez az érték 2003-ban alig volt 2% felett. A késedelmek 60%-a akkoriban 30 napon belüli volt, tehát inkább pontatlanságra, mint fizetésképtelenségre utalt.

Felboruló trendek a hitelezésben

Az első feldolgozandó témánk a hitelezés állapotáról szól. A témát, mint a későbbi témákat is, több napon át, több oldalról megközelítve, mindig egy-egy grafikont / ábrát /statisztikát / közvélemény-kutatást feldolgozva járjuk körül.

Az első ábrán az egyes lakossági hiteltermékek bedőlési arányait látjuk. A bank legkockázatosabb termékei mindig a fedezetlen hitelek. Ezek esetén a lakosság ugyanis nem érzi akkora súllyal a lejesítési kötelezettséget, mintha a lakása lenne a tét. Fedezetlen forinthitel például a folyószámlahitel vagy a hitelkártya. Fedezetlen devizahitel például a személyi kölcsönök egy része.

Ami meglepő, az a fedezetlen devizahitelek és a fedezett devizahitelek esete: a lakosság nagyobb arányban fizeti a fedezetlen devizahiteleit, mint a fedezetteket!

Persze, ennek a magyarázata nem az, hogy megfordult a több évszázados trend, hanem, hogy a végtörlesztés  és a legkülönfélébb korábbi devizahiteles mentőcsomagok ígérete a jelzáloghitelesek felé, felborították a korábbi egyensúlyt.