A lakáshitel állomány nem csak nominális értéken növekedett az általunk vizsgált 2002-2009 közötti
időszakban. A felfutás sebessége jóval meghaladta a GDP növekedés ütemét. A
baloldali ábra kifejezetten a lakáscéllal felvett jelzáloghitelek növekedési
ütemét mutatja, a 2005-től felfutó, és állományában a deviza lakáshiteleket is
felülmúló szabad felhasználású jelzáloghitelek állományát nem.
A jobboldali ábra
mélyebb vizsgálatot kíván. A kék vonal a lakáspiaci aktivitást, az adott évben
gazdát cserélő használt lakások számát mutatja. A piros vonalon látszik, hogy
hány darab ingatlan szolgál fedezetül 90 napon túl késedelmes, tehát nemteljesítő hitelek mögött.
2010-ben a két érték egyenlővé vált, és a helyzet azóta tovább romlott.
Az ábrán látszik,
hogy a kilakoltatási moratóriumnak nem volt különösebb hatása, a bedőlt
hitelállomány és a párhuzamosan összeomló lakáspiac magától is megtette a
hatását: a bankok egyébként sem tudtak volna megszabadulni a fedezetektől. A
moratórium fokozatos feloldásaként törvény szabályozza, hogy a problémássá vált
hitelportfolió mögötti ingatlanoknak negyedévente hány százalékát (jelenleg 3%)
értékesíthetik a hitelintézetek. 2012. 1. negyedévében mintegy 3000 ingatlant
jelöltek ki kényszerértékesítésre, de az értékesítés sikerességéről nincs adat.
A moratóriumot megelőző években évi 6-10 ezer lakást kényszer-értékesítettek. Ezeket az akkor még évi 150-180 ezer tranzakciót számláló piac fel tudta venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése