2013. március 28., csütörtök

Mennyi benzin fogy és miért?

Az ország üzemanyag fogyasztása 2009-ben érte el a csúcsát, majd radikális csökkenésnek indult, és 2012-ben a 2001 évi szinten állt. Mi történhetett?

Az ország üzemanyag-fogyasztását alapvetően az üzemanyag árak alakulása, a gépjárműpark minőségi és mennyiségi adatai, valamint a mindenkori életszínvonal és fogyasztási hajlandóság határozzák meg. Ebben a cikkben az első két tényezőről lesz szó. 


2009-ről 2011-re a benzin ára 36%-kal, a gázolajé 41%-kal emelkedett. Ugyanezen idő alatt a benzin fogyasztása közel 20%-kal, a gázolajé 8%-kal esett vissza. 2012-ig számolva a fogyasztás visszaesése (25%, illetve 10%) még szembetűnőbb.


A fogyasztói áraknak mintegy 50%-a adó. A térképen látható, hogy ez az EU átlagának megfelelő mérték (amennyiben a térkép nem jól látszik, a mindenkori legfrissebb térkép megtekinthető itt). 


Az üzemanyag-fogyasztás másik meghatározója a gépkocsipark. A magyar gépjárműállomány a 90-es évek elejétől 2008-ig egy zökkenővel (1998) növekedett, majd a válság hatására csökkenni kezdett. 

Az állományi adatokon túl érdemes egy pillantást vetni a gépjárművek átlagos korára is, mivel az is befolyásolja a fogyasztást. A 90-es évek elején a magyar gépjárműpark úgy indult bővülésnek, hogy a kocsik átlagos kora is nőtt (1997-98-ban 12 év volt), azaz a megvásárolt autók nagy része használt jármű volt. Ennek oka egyrészt a rendszerváltást megelőző évek elhalasztott kereslete, másrészt az akkoriban igen szerény finanszírozási lehetőségekkel párosuló alacsony fizetőképesség volt. 


A 2000-es évektől a különböző finanszírozási konstrukciók megjelenésével és elterjedésével az új gépjármű értékesítések ugrásszerű növekedésnek indultak (2003-ban közel 210 ezer új autót adtak el), és a gépjárműpark átlagos életkora 2006-ra 10,3 évre csökkent. 

A válság azonban a gépjárműértékesítést kímélte legkevésbé. 2008-at követően a korábbi évek értékesítésének szerény csökkenése összeomlásba fordult, és 2010-ben már csak 43 ezer új gépjármű talált gazdára. Mivel nem frissült az állomány, az autók átlagos kora ismét emelkedni kezdett, és 2012-re 12,5 évre nőtt. 

Azt látjuk tehát, hogy az ország üzemanyag fogyasztását két ellentétes irányú trend befolyásolja: az árak emelkedése a fogyasztás csökkenése, a gépjárműpark növekvő kora pedig a fogyasztás emelkedése irányába hat. Az országban általánosan jelenlévő visszafogott fogyasztási kedv nem csak a gépjárműpark csere elmaradásában, de az alacsonyabb mértékű személygépkocsi használatban is megmutatkozik.

2013. március 25., hétfő

Jövedelmi egyenlőtlenségek Magyarországon

A jövedelem vizsgálatával több szempontból is foglalkoznak az elemzők. Az egyik szempont a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségének vizsgálata, amely a társadalom tagjainak jövedelmét egymáshoz viszonyítja. 


A KSH nemrég publikált tanulmánya szerint, a magyar háztartások egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelme 1,2 millió forintot, nettó jövedelme közel 990 ezer forintot tett ki. A legszegényebb (315 ezer forint) és a leggazdagabb (2,3 millió forint) jövedelmi tized nettó jövedelmének különbsége több mint hétszeres volt.


A munkából származó bruttó jövedelmek 2007-ig emelkedtek, majd csökkenni kezdtek. 2010-től ismét emelkedő jövedelemszintekkel találkozunk. A társadalmi juttatások vagy más néven szociális juttatások, szociális transzferek (segélyek, nyugdíjak, családi pótlék, stb.) nominális értéken 2008-tól, reálértéken már 2005-től gyakorlatilag stagnálnak. Összességében, figyelembe véve az adózás tekintetében időközben bekövetkező változásokat, az egy főre jutó teljes nettó jövedelem 2011 évi áron (vagyis reálértéken) számolva a 2003 évinek felelt meg.


A magyar háztartások szociális transzferekből származó, ún. társadalmi jövedelme igen magas, a teljes nettó jövedelem több mint harmadát teszi ki. A csúcsévet 2008 jelentette, amikor a társadalmi jövedelem a nettó jövedelmek 41%-át is meghaladta.




Magyarországon 28,4% az elszegényedés kockázatának kitett lakosság aránya, ami a 8. legmagasabb arány az EU-ban. A listát Írország vezeti 40% feletti értékkel. A különböző szociális transzferek alkalmasak arra, hogy meggátolják, hogy ezen népesség egy része valóban a szegénységi küszöb alá kerüljön. A leghatékonyabb Írország jövedelmi transzfer-rendszere, Magyarországé a második hely. A magyar transzferek hatása a jövedelmi szegénységet 16,1 százalékponttal csökkenti, ezáltal a társadalmi juttatások után fennálló szegénységi ráta már csak 12,3%, aminél alacsonyabb adattal mindössze 5 EU-s ország büszkélkedhet.


A hatékony újraelosztásnak köszönhetően 2010-ben (holtversenyben Norvégiával és Szlovéniával) Magyarországon mérték a legalacsonyabb jövedelmi különbségeket: a leggazdagabb jövedelmi ötöd átlagos rendelkezésre álló jövedelme mindössze 3,4-szerese volt a legszegényebb ötöd átlagos rendelkezésre álló jövedelmének. Felhívom a figyelmet, hogy ez a 3,4 és a korábban jelzett 7 három okból is eltér egymástól: egyrészt a figyelmbe vett jövedelmi tételek, másrészt az az időfaktor (a nemzetközi adatok 2010-re, a magyarok 2011-re vonatkoznak), valmint az érintett kör okán. A hétszeres szorzó az alsó és felső tized, a 3,4-szeres pedig az alsó és felső ötöd jövedelmének átlagos arányát mutatja.


A nyugdíjrendszerek hatékony szerepet játszhatnak az idősebb rétegek elszegényedésének megakadályozásában. Ennek hatékonyságát méri a relatív jövedelmi hányados, ami a 65 év feletti és 65 év alatti népesség medián jövedelmét hasonlítja össze. Az EU mindössze két országában, Luxemburgban és hazánkban magasabb a 65 évesek medián jövedelme a fiatalabb népességénél.

2013. március 21., csütörtök

Válaszút előtt az orosz gazdaság

Munkatársunk 2013. március 14-én az IBS-ben, "Válaszút előtt az orosz gazdaság" címmel, az orosz gazdaság helyzetéről, fő kockázati tényezőiről és kilátásairól tartott előadást. Az előadás anyaga innen letölthető.

2013. március 18., hétfő

Hurrá, nyaralunk! - Vagy mégsem?


A KSH 2012 évre vonatkozó, relatív anyagi helyzetet elemző felmérése szerint, a magyar lakosság mintegy kétharmada nem engedheti meg magának, hogy évente legalább egy hétre elmenjen nyaralni. A legszegényebb jövedelmi tizedben arányuk szinte 100%-os, de még a leggazdagabb tizedben is 25%.


Az EU a nyaralást legalább egy, üzleti vagy magánjellegű utazás során nem otthon töltött éjszakával definiálja, és Magyarországon még ezen igen megengedő definíció szerint is a megkérdezettek közel fele nem nyaralt 2012-ben. Ez a legmagasabb érték az EU-ban. 


A magyarok az otthonmaradást nagyobb részt pénzügyi, kisebb részt személyes okokra vezetik vissza. Érdekes, hogy például Ausztriában meglepően magas (15%) a karrier okokból, nem nyaralók száma, míg a dánok szívesen maradnak családjukkal, barátaikkal (17%). A fő ok azonban minden országban anyagi vagy személyes jellegű. 


A nyaralást bevállalók mindössze fele töltött legalább egy éjszakát fizetett szálláshelyen, amivel ismét a sor vége felé kaptunk helyet. Ugyanakkor, a barátoknál (44%) és a saját nyaralókban (21%) időzők aránya is alacsonyabb volt, mint az EU átlag (46%, 23%). 


A magyarok a déli és keleti országokhoz hasonlóan leginkább nem hagyták el az országot. 


A magyarok leginkább családot, barátokat látogatnak meg nyaraláskor, de célpont kiválasztásakor fontos szerepet kapott a kellemes természeti környezet és a hozzá kapcsolódó sportolási lehetőség (kerékpár, túrázás, búvárkodás, stb.), valamint a napsütés és a strand közelsége. A magyar válaszadók átlag feletti arányban választották a városnézést és a wellness lehetőségeket, messze átlag alatti arányban a kultúrát és különösen azon belül, a fesztivál-turizmust. 


A magyarok többnyire interneten vagy ismerősökön keresztül szervezték a nyaralásukat. Az internethasználat vonatkozásában azonban az utolsók között szerepeltek az EU-ban. Egy korábban bemutatott felmérés is alátámasztja, hogy a magyarok vásárolni nem szeretnek a neten keresztül, mert számukra fontos a személyesség a vásárláskor. Ez abban is megmutatkozik, hogy pl. a telefon vagy utazási iroda igénybevétele is sokkal alacsonyabb mértékű, mint az EU átlag.


A tervezés során figyelembe vett információforrások is a személyesség igényét helyezik előtérbe: a magyarok számára átlagon felüli mértékben fontos a személyes tapasztalat, vagy az ismerősök ajánlásai. 

2013. március 12., kedd

Diszkrimináció a gyakorlatban


Tegnap felmerült az a jogos olvasói kérdés, hogy hogyan lehetséges, hogy bizonyos kelet-európai társnépeink minta-anti-diszkriminatívak, soha még csak meg sem fordul a fejecskéjükben a negatív előítéletek legapróbb szikrája sem, bezzeg a gonosz svédek egész nap csak azon merengenek, hogy kit lehetne még diszkriminálni - holott a tapasztalat nem épp ezt mutatja. 


Gyakorlati diszkriminációnak azt nevezem, amikor a kérdezettet nem valami elvont megközelítésben kérdezik a diszkriminációról, hanem elképzeltetnek vele egy szituációt. Két szituáció szerepelt az Eurobarometer kutatás kérdései kzött. Az első arra keresi a választ, hogy vajon a kérdezettek szerint a vállalatok mi alapján döntenek két azonos képességű jelölt között. Lássuk be, hogy ez a kérdés még mindig arról szól, hogy a kérdezett szerint _mások_ mennyire járnak el nem korrekt módon.


A magyarok szerint a jelölt ellen leginkább a bőrszíne vagy a kora szól. Mindkét szempont alapján az EU éllovasai közé tartozunk. 


A kutatás másik gyakorlati kérdése viszont már a kérdezettek elé tesz tükröt: vajon hogyan éreznénk magunkat, ha egy nem szokványos vezető kerülne az ország legmagasabb választott pozíciójába (miniszterelnöki vagy államfői pozícióba)? Mi van, ha egy nő? Vagy egy fogyatékos? Vagy egy fiatal? Anélkül, hogy tisztában lennénk a képességeivel, kit látnánk szívesen az ország élén és kit nem? E tekintetben elmondhatjuk, hogy a keleti blokk abszolút leszerepelt. Szerintünk a miniszterelnök / államfő kizárólag 30 és 75 év közötti, többségi etnikumhoz és vallási csoporthoz tartozó férfi lehet, fogyaték nélkül, heteroszexuális beállítottsággal. Nem sokkal jobb Ausztria és Németország eredménye sem. 


Nézzük meg tételesen a kapott eredményeket! A legkevésbé a női vezető gondolata verte ki a biztosítékot minden országban. A magyar kérdezettek 30%-a rosszul érezné magát egy nő vezetése alatt. A legtoleránsabban a svédek, dánok és szlovénok álltak a kérdéshez, a legelutasítóbbnak az olaszok, lettek és románok bizonyultak.


Fogyatékkal élő vezetőt Európa számos országában (pl.: Svédország, Dánia, Írország, Egyesült Királyság) el tudnának fogadni. Magyarország nincsen közöttük. Nálunk csak a megkérdezettek 37%-a érezné kényelmesen magát ebben az esetben. A listát Románia, Szlovákia és Csehország zárja.


A svédek, dánok és hollandok több mint 80%-a nem esne kétségbe akkor sem, ha vezetőjükről kiderülne, hogy homoszexuális (/ leszbikus / biszexuális). Nálunk ezt csak a megkérdezettek 18%-a tolerálná.  Nálunk is kevésbé toleránsak a bolgárok, románok, lettek és szlovákok. 


Az eltérő etnikum azonban már a svédek számára is megnehezíti a toleranciát, bár még így 75%-os az elfogadók aránya. Relatíve elfogadók a dánok, a britek és a spanyolok is. Magyarországon mindössze a megkérdezettek 27%-a fogadna el egy más etnikumhoz tartozó vezetőt. Szlovákiában és Csehországban az arány 20% alatti. 


Az eltérő vallást az írek (70%), britek és spanyolok tűrik legjobban, de a magyarok (46%) is alig maradnak el az EU átlagtól (50%). A listát Ciprus, Csehország és Lettország zárja.


A 30 év, mint alsó korhatár az egyik legkevésbé megosztó csoportba tartozik. Az EU átlagtól (47%) mindkét irányban maximum 20 százalékpontos eltérést mértek. A legnyitottabbnak a dánok és az írek mutatkoztak. A magyarok nagyjából az átlagot hozták. Leginkább a finnek, lettek és a németek zárkóztak el a lehetőségtől.


A transznemű / transzszexuális vezető lehetőségével kapcsolatban a dánok és a svédek táplálják a legkevesebb ellenérzést, kétharmaduk mutatkozott elfogadónak. A magyaroknál az elfogadási arány 14%-os, Lettországban és Szlovákiában 10% alatti. 

Végül, a válasz az induló kérdésre: amikor azt kérdezik tőlem, hogy szerintem mennyire elterjedt a diszkrimináció, nem várják, hogy teljes körű felmérést végezzek a tényadatokról. Azt kell belőnöm, hogy a saját jóllétemhez képest sok vagy kevés. Lehet, hogy a svédeknek a kevés is sok, másoknak meg a sok is kevés. Bár nálunk valóban igen magas a diszkrimináció szintje, de legalább tudunk róla és elismerjük.

2013. március 11., hétfő

Érzékelt diszkrimináció


2012-ben az EU felmérte, mit gondolnak állampolgárai a diszkriminációról. Röviden összefoglalva az derült ki, hogy bizony-bizony: van rá igény.



Egy ország lakosságának diszkriminatív hajlamát a felmérés szerint növeli az ország nehéz gazdasági helyzete (pl.: Görögország, Spanyolország, Magyarország) és csökkenti az állampolgárok kapcsolatrendszerének sokszínűsége. Minél nagyobb a nemzetközi vándorlás az adott országban (minél alacsonyabb az első illetve második generációs állampolgárok aránya), annál nyitottabbak a polgárok más nézetek / vallások / etnikumok st.b felé. Az emberek kevésbé elutasítóak továbbá azon embercsoportokkal szemben, akik tagjai közül ismernek valakit személyesen. Ez alól csak a romákkal szembeni reakció képez kivételt.


A diszkriminációt a kutatás több dimenzióban vizsgálta a következő cikkekben ezen dimenziókon fogunk végigmenni, bemutatva Magyarország helyét a diszkriminációs térképen. Az első dimenzió a diszkrimnáció percepciója, vagyis érzékelése.


Az első kérdés ezzel kapcsolatban arra kereste a választ, hogy a kérdezettek szerint a felsorolt diszkriminációs tényezők közül melyek elterjedtek az országukban. A kérdéseknek ez a blokkja a munkahelyi diszkriminációt vizsgálta. Magyarországon az 55 év feletti kort, az etnikai hovatartozást, a fogyatékosságot, rokkantságot és a nemet hozták fel legsúlyosabb diszkriminációs tényezőkként. Mindegyik fenti tényező vonatkozásában Magyarország élen jár. 


A másik megközelítésben a kérdezők arra voltak kíváncsiak, hogy a kérdezettek konkrétan találkoztak-e valamilyen diszkriminációs esettel az elmúlt 12 hónapban. Noha a tényleges találkozások száma messze elmaradt az érzékelt mértéktől, és az EU átlaghoz viszonyított arányokban is sokkal kisebb eltérések mutatkoztak, az 55 év feletti kor és az etnikai hovatartozás szerinti diszkrimináció értékei így is magasak. 

2013. március 5., kedd

Így közlekedtek ti! - Személyi sérüléssel járó balesetek

Közlekedési balesetek történhetnek az utakon, vasúton, vizen és levegőben. Túlnyomó részük az utakon fordul elő. A vízi és légi balesetek száma az utóbbi években indult növekedésnek (az alacsony esetszám miatt magas szórást mutatva), a vasúti baleseteké pedig stagnál.


A statisztika azt mutatja, hogy a nem közúti balesetek száma ugyan sokkal alacsonyabb, mint a közutakon történké, de a halálos áldozatok aránya az előbbiek esetében magasabb. Míg az összes személyi sérüléssel járó balesetben megsérültek szinte mind (99,4%-ban) közúton sérültek meg, addig ugyanez a halálos áldozatokra csak 82%-ban igaz. 


A közúti balesetek száma 2006 után indult csökkenésnek, amikor bevezették az objektív felelősség elvét. 2012-ben a több mint 15 ezer személyi sérüléssel járó közúti balesetben több mint 19 ezer ember sérült meg, közülük 541-en halálosan. Az utóbbi adat a 2012-ben elhúnytak számának 4 ezreléke. 


A közúti balesetek közel kétharmadát az autósok okozzák. Jelentős azonban a kerékpárok (12%) és a tehergépjárművek (10%) aránya is. A balesetek 10-11%-át okozzák ittasan. Az ittas vezetők által okozott balesetek aránya különösen a kétkerekűek esetében magas: segédmotorosok (25%), kerékpár (20%), motorkerékpár (16%).


Az esetek mintegy harmadában a balesetet a nem megfelelően megválasztott sebesség okozta. Jelentős szerepet játszott az elsőbbség nem megadása (24%), valamint a szabálytalan irányváltás, haladás, kanyarodás (20%) is.