Érzékelt diszkrimináció

2012-ben az EU felmérte, mit gondolnak állampolgárai a diszkriminációról. Röviden összefoglalva az derült ki, hogy bizony-bizony: van rá igény.

Egy ország lakosságának diszkriminatív hajlamát a felmérés szerint növeli az ország nehéz gazdasági helyzete (pl.: Görögország, Spanyolország, Magyarország) és csökkenti az állampolgárok kapcsolatrendszerének sokszínűsége. Minél nagyobb a nemzetközi vándorlás az adott országban (minél alacsonyabb az első illetve második generációs állampolgárok aránya), annál nyitottabbak a polgárok más nézetek / vallások / etnikumok st.b felé. Az emberek kevésbé elutasítóak továbbá azon embercsoportokkal szemben, akik tagjai közül ismernek valakit személyesen. Ez alól csak a romákkal szembeni reakció képez kivételt.

A diszkriminációt a kutatás több dimenzióban vizsgálta a következő cikkekben ezen dimenziókon fogunk végigmenni, bemutatva Magyarország helyét a diszkriminációs térképen. Az első dimenzió a diszkrimnáció percepciója, vagyis érzékelése.

Az első kérdés ezzel kapcsolatban arra kereste a választ, hogy a kérdezettek szerint a felsorolt diszkriminációs tényezők közül melyek elterjedtek az országukban. A kérdéseknek ez a blokkja a munkahelyi diszkriminációt vizsgálta. Magyarországon az 55 év feletti kort, az etnikai hovatartozást, a fogyatékosságot, rokkantságot és a nemet hozták fel legsúlyosabb diszkriminációs tényezőkként. Mindegyik fenti tényező vonatkozásában Magyarország élen jár. 

A másik megközelítésben a kérdezők arra voltak kíváncsiak, hogy a kérdezettek konkrétan találkoztak-e valamilyen diszkriminációs esettel az elmúlt 12 hónapban. Noha a tényleges találkozások száma messze elmaradt az érzékelt mértéktől, és az EU átlaghoz viszonyított arányokban is sokkal kisebb eltérések mutatkoztak, az 55 év feletti kor és az etnikai hovatartozás szerinti diszkrimináció értékei így is magasak.