Az idén áprilisban megjelent Eurobarométer kutatás szerint,
Magyarország a sor végén kullog nyelvtanulás vonatkozásában. Ennek egyik
forrása rögtön az, hogy az iskolában nem tanulunk nyelveket. Én annak idején két nyelvet
tanultam általánosban (igaz, hogy az oroszból már nem sokra emlékszem...), ami egy harmadikkal egészült ki a középiskolában. A
lányom iskolájában ötödik osztályban egy nyelvet tanulnak, és az igazgatónőnek
meggyőződése, hogy az erős nyelvi képzés miatt választják sokan az iskolát a
körzeten kívülről is.
A kutatás arra is kiterjedt, hogy a megkérdezettek mit gondolnak a nyelvtanulás fontosságáról. Saját maguk vonatkozásában a megkérdezett
magyarok 16%-a gondolta, hogy nincsen szüksége idegen nyelvekre. A gyermekeik
vonatkozásában azonban szinte mindenki úgy vélte, hogy van. Az angol nyelv
elsősége nem jelent meglepetést. Mint ahogy az sem, hogy Magyarországon
mennyivel fontosabbnak tartjuk a német nyelvet (fő exportpiacunk a német
nyelvterület), mint az EU átlagában. A kínai nyelv iránti európai igény viszont
számomra meglepetés volt. Nem gondoltam volna, hogy az európaiak 14%-a szerint
a gyermeküknek kínai nyelv ismeretre volna szüksége a jövőben.
Annak ellenére, hogy felismert igény mutatkozik a nyelvismeretre, a magyar lakosság kétharmada még társalgási szinten sem beszél egyetlen nyelvet sem. Az EU-ban kevesebb, mint 50% az arány. Még Franciaországban is, pedig a franciákról azt gondoljuk, hogy fenn hordják az orrukat és nem tanulnak nyelveket. Hozzánk hasonlóan gyenge eredményt az olaszok (62%), az angolok és a portugálok (61%), valamint az írek (60%) tudnak felmutatni.
A magyar eredmény valóban a leggyengébb Európában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése