2012. november 23., péntek

Ami olcsó, az drága - avagy mennyit ér, ha ingyen van?


Az egészségügy Magyarországon közjószágként működik, vagyis a „fogyasztásból” senki sem zárható ki, de a mások fogyasztása nem csökkenteni az egyén hozzáférését a fogyasztáshoz. Az állami beavatkozásnak köszönhetően, a fogyasztók számára a díjfizetés (egészségügyi hozzájárulás fizetése) és a szolgáltatás tényleges igénybevétele elválik egymástól, ami megerősíti a „potyautas” magatartást. Az egyéni szinten megjelenő optimumállapot az, ha mindenki igyekszik minimálisra csökkenteni a befizetését ugyanakkor maximalizálni a fogyasztást. A társadalom egészének szintjén ez a magatartás a rendszer összeomlásához vezethet (ld: Nash-egyensúly, fogolydilemma).

Az EU országainak többségében ezért az egészségügy nem teljesen ingyenes, valamekkora hozzájárulást a lakosságnak is teljesítenie kell. A magyar kormány 2007. február 15-én bevezette a vizitdíjat, a beteg-orvos találkozások és a társadalombiztosítás biztosítási körének csökkentésére, a költségek részleges áthárítására. Összege alkalmanként 300 forint volt. A vizitdíjat a lakosság többsége a 2008. március 9-én, az ún. „szociális népszavazás" során elutasította, és ezáltal kötelezte a parlamentet és a kormányt a korábbi, teljes körű biztosítás visszaállítására 2009. január 1-i határidővel. 

Az orvos-beteg találkozásokban a jelképes összegű vizitdíj is jelentős csökkenést eredményezett. Az ingyenes ellátás visszaállítását (sőt, már a visszaállítás megszavazását) követően azonban ismét a korábbi trend folytatódott. 


A magyarországi gyógyszerkiadások vásárlóerő-paritáson számolt összege meghaladja az OECD átlagot. Noha a gyógyszerkiadások növekedési üteme lassult az utóbbi években, összege a teljes egészségügyi költés 33,6%-át teszi ki, ami a legmagasabb arány az OECD-n belül, az OECD átlag (16,6%) duplája. 


A születések harmada császármetszés útján történik hazánkban. Az OECD országokban megfigyelhető a császármetszések szülések arányának erőteljes növekedése az elmúlt két évtizedben: az OECD átlag 14%-ról 26%-ra nőtt, csaknem megduplázódott. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése