2013. február 11., hétfő

Vállalkozni Magyarországon 2. rész: A GEM projekt

A mai cikk a Global Entrepreneurship Monitor program kutatásait mutatja be. A program a London Business School és a Babson College együttműködéséből nőtte ki magát. A két intézménnyel együttműködő nemzeti kutatócsoportok 1999 óta éves rendszerességgel végeznek kutatást a részt vevő országok  (2011-ben közel 100 ország)  vállalkozói aktivitásáról és törekvéseiről, valamint az egyének vállalkozásokkal kapcsolatos attitűdjeiről. A kutatás alapját a 18-64 éves lakosság képezi. 

A közölt ábrákba én válogattam be az országokat. Egyrészt régiós versenytárs országokat, másérszt, a jobb kitekintés végett Németországot és Franciaországot.


Abból kiindulva, hogy a 10 milliós magyar lakosságra 1,7 millió vállalkozás jut, azt gondolhatnánk, hogy sokan élnek vállalkozói jövedelmükből. Nos, a GEM felmérése szerint, 2011-ben a 18-64 éves lakosságnak mindössze 2%-a volt. A 2011 évi visszaeséstől eltekintve a magyar arány az előző években, hasonlóan az összehasonlításban szereplő országokhoz, 5-6% körül alakult, ami megdöbbentően alacsony érték. A GEM projekt ugyanis "folyamatosan 42 hónapja" vállalkozói jövedelemből élőkre kérdezett rá. Ez a kitétel jelentősen megszűri a potenciális alanyok körét, mivel a 42 hónap 3,5 év. Vállalkozásaink csaknem fele ezt a kort egyszerűen nem éli meg.


Fontos kérdés a motiváció. Abból lehet sikeres vállalkozó, aki egy lehetőséget megragadva lesz vállalkozóvá. Aki nem azért alapít vállalkozást, mert nem volt más lehetősége, hanem azért, mert el akar érni valamit. Ők a lehetőség megragadók. Az, hogy a vállalkozói kör mekkora aránya érzékel lehetőséget a vállalkozóvá válásakor, jól tükrözi az ország üzleti környezetének egyének által érzékelt minőségét. Magyarországon mért 30%-os mérték a környező országok viszonylatában átlagos, a nyugati példa országok viszonylatában (Németország: 55%, Franciaország: 70%) azonban alacsony.

Kényszervállalkozónak azokat nevezzük, akik azért kezdtek vállalkozásba, mert nem láttak egyéb lehetőséget a munkaerőpiacon. Az ő arányuk Magyarországon (30%) magas. A magyar adatnál a vizsgált körben csak Lengyelországban (48%) regisztráltak magasabb kényszervállalkozói arányt.


A saját vállalkozásuk beindításán dolgozók jelentik az utánpótlást a meglévő vállalkozói kör mellé. Az ő arányuk Magyarországon 5%-os. A fejlett országokban, ahol a vállalkozói réteg már nagyjából kialakult, ez az arány kisebb, a keleti blokk országaiban azonban mindenhol magasabb. A kutatás ebben a témában azt is vizsgálta, hogy az egyes országokban a két nem milyen arányban indít vállalkozást. Szinte mindenhol azt tapasztalták, hogy a nőkön belül mintegy fele akkora a vállalkozást indítók aránya, mint a férfiakon belül. 


A vállalkozóvá válás kulturális meghatározottsága befolyásolhatja az egyének döntéseit. Azokban az országokban, ahol a vállalkozói lét nem támogatott, elismert, elfogadott munkavégzési forma, csökkenhet az egyének vállalkozás indító motivációja. Ezért érdemes megvizsgálni, hogy mit gondolnak a nem vállalkozók a vállalkozókról. Magyarországon 55%-uk szerint a vállalkozói lét kívánatos karriercél lehet.


A megkérdezettek közel 80%-a szerint továbbá, a sikeres vállalkozó társadalmi státusza magas. Magyarországon tehát a vállalkozóvá válás nem ütközik kulturális ellenállásba.


Sokan azért nem mernek vállalkozásba fogni, mert félnek a kudarctól. A GEM kutatás úgy találta, hogy az ő arányuk minden általunk vizsgált országban 30-40% körüli. Mások képességbeli vagy lehetőségbeli hiányosságokra hivatkoznak. A megkérdezett magyarok 40%-a gondolta úgy, hogy rendelkezik a szükséges vállalkozó képességekkel, ami a régiós középmezőnyt biztosítja a számunkra.


A kínálkozó lehetőségek vonatkozásában azonban kevésbé vagyunk optimisták.Vélhető (bár erre a kutatás nem tért ki), hogy a 2010-ben megugró optimizmust a kétharmados kormány tevékenységébe vetett hit váltotta ki, ami azonban 2011-re elpárolgott. Jelenleg, csakúgy, mint 2009-ben negatív irányban lógunk ki a sorból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése