A bukás kockázata avagy mondd, te miért nem vállalkoznál?

Tavaly nyáron az EU felmérést készített az egyes tagországok lakosságának vállalkozói hajlandóságáról és vállalkozókkal kapcsolatos attitűdjéről. A bemelegítő kérdés úgy hangzott, hogy "Ha választhatna, inkább alkalmazott vagy inkább vállalkozó lenne?". A megkérdezettek több mint fele mind a magyar (55%) mind a teljes EU (58%) mintában az alkalmazotti lét mellett tette le voksát.

A mai cikk arról fog szólni, hogy miért nem akar vállalkozó lenni a többség.

A legtöbben (nálunk 34%, EU-ban 27%) azért nem akarnak vállalkozók lenni, mert a vállalkozás nem jelent biztos munkahelyet. A magyar adat az EU-n belül a holtversenyes 6-8. helyet foglalja el. Mindkét mintában a megkérdezettek negyede félti rendszeres kiszámítható jövedelmét. A magyarok 17%-a vetette fel a szükséges tőke hiányát, 14% aggódott az adminisztráció miatt, és 11% bizonytalan volt saját képességeit illetően. Az utóbbi három tényező vonatkozásában a 3-4 helyet foglaljuk az EU-n belül.

A következő kérdés arra kereste a választ, hogy ha már nem vállalkoznának, akkor hol dolgoznának szívesebben: családi vagy nem családi vállalkozásnál, és vajon miért. Az ábrán az adott tulajdonosi összetételt választók indoklásait hasonlítottam össze. A magyarok az EU átlaggal közel azonos arányban és közel azonos indoklással választották a két típust, az ábrán az európai átlag látszik. A válaszadók szerint a családi vállalkozások mellett szól a tulajdonosok hosszú távú gondolkodása, a helyi közösségek felé mutatott nagyobb elkötelezettség, valamint a kedvezőbb munkakörülmények. Aki azonban fizetésre, karrierre, képzésre, nemzetközi mobilitásra vágyik,  a válaszadók szerint, inkább ne családi vállalkozásnál dolgozzon.

A magyarok 3/4-e nem tartja megvalósíthatónak, hogy a következő 5 évben vállalkozást indítson. Ez az adat a negyedik legmagasabb az EU-ban. Vajon mi lehet az akadály? Először is, meg kell értenünk, hogy ez a kérdés nem egyezik meg az első kérdéssel. Az első kérdés egy általános lehetőséget villantott meg, ami még a megkérdezettek közel felének tetszett. Itt már konkrét, személyes cselekvésről van szó, amire nyilván jóval kevesebben lesznek hajlandók. És azok, akik nem csak elméletben gondolkodnak vállalkozás indításon valamikor a ködös, távoli jövőben, hanem valóban vállalkoznak, még kevesebben lesznek (sajnos, erről nem közölt adatot az EU).

Arra a kérdésre, hogy miért tartja megvalósíthatatlannak az 5 éven belüli vállalkozás indítást, a magyarok csaknem fele hozta fele a tőkehiányt és 18%-uk hivatkozott a kedvezőtlen gazdasági környezetre. Mindkét ok messze meghaladja az EU átlagát.

Valószínűsíthető azonban, hogy a legfőbb nem ezek közül kerül ki. A magyar válaszadók csaknem 3/4-e ugyanis egyáltalán nem tartja vonzónak a vállalkozási létformát. Ennek oka alapvetően kulturális beállítottságból ered. Egyrészt, a vállalkozásokkal, vállalkozókkal szembeni előítéletekben, lakossági attitűdben rejlik, amikről később még lesz szó.

Másrészt, a magyarok 2/3-a úgy véli, hogy ha fennáll a bukás kockázata, akkor a vállalkozást egyáltalán nem is szabad beindítani. A magyaroknál nagyobb kockázatkerülésről a románok, portugálok, litvánok és máltaiak, ugyanakkoráról pedig a szlovénok tettek tanúbizonyságot.

Pedig, ha van valami, amiben a vállalkozásokkal kapcsolatban egészen biztosan lehetünk, akkor az éppen az, hogy még elvi síkon sem létezik olyan vállalkozás, amelynél ne állna fenn a bukás kockázata.